Előző cikkünkben leírtuk, hogy az első három évben mi szorulhat cserére, ha az ember új kisteherautót vesz. Most megnézzük mi az amit az azt követő öt évben lehet, hogy le kell majd cserélni. Ezek az elemek jellemzően a normál használatból eredő mechanikai, kémiai vagy termikus igénybevétel miatt veszítenek az állapotukból. Egy iveco daily alkatrészei például.
Egy 4–7 éves kisteherautó már túl van az első komolyabb használati cikluson, így bizonyos alkatrészek természetes módon elhasználódnak vagy öregednek. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk azokat az egységeket, amelyek ebben a korosztályban rendszeresen cserére szorulhatnak – jellemző csereintervallumokkal és műszaki indoklással.
Féktárcsák
A féktárcsák kopása elsősorban a jármű használati módjától, a terheléstől, valamint a vezetési stílustól függ. Kisteherautók esetén, amelyek gyakran nagy tömeget szállítanak, a fékrendszer fokozott igénybevételnek van kitéve. Általános tapasztalat, hogy 60–100 ezer kilométer megtétele után a féktárcsák vastagsága már nem felel meg a gyári minimumértékeknek, így cseréjük szükségessé válik. A fékhatás romlása nemcsak a jármű biztonságát veszélyezteti, hanem a fékbetétek élettartamát is negatívan befolyásolja.
Akkumulátor
Az akkumulátor a jármű egyik leginkább időalapú alkatrésze, még normál használat mellett is. A 4–6 éves intervallum az átlagos élettartamot jelzi ennek az alkatrésznek, de a tényleges csereidőpontot befolyásolhatja a környezeti hőmérséklet, az indítások gyakorisága, illetve a töltőrendszer állapota. Gyenge akkumulátor esetén romlik az indítási teljesítmény, megnő a kisülés kockázata, különösen hideg időben. A korszerű, start-stop rendszerrel szerelt járművek különösen érzékenyek az akkumulátor állapotára, ezeknél a csere gyakrabban válhat szükségessé.
Gyújtógyertyák
A gyújtógyertyák felelősek a megfelelő gyújtásért a benzinmotorban. Idővel lerakódások keletkeznek rajtuk, elektródáik elkopnak, ami indítási nehézségeket, egyenetlen motorjárást, illetve megnövekedett üzemanyag-fogyasztást eredményezhet. A legtöbb gyártó 60–100 ezer kilométeres intervallumot ad meg a csereperiódusra, azonban a tényleges élettartamot befolyásolja a motor típusa, az üzemanyag minősége, valamint a használati körülmények.
Hajtószíjak
A hajtószíjak a segédberendezések – például a generátor, a klímakompresszor vagy a szervószivattyú – meghajtását végzik. Az évek során a szíjak anyaga öregszik, repedezni kezdhet, megnyúlhat vagy akár el is szakadhat. A gyártók jellemzően 80–120 ezer km-es csereintervallumot határoznak meg, de a szíj fizikai állapota ettől függetlenül is rendszeres ellenőrzést igényel. Egy elhasználódott hajtószíj nemcsak működésképtelenné teheti az említett rendszereket, de további károkat is okozhat az erőátvitelben.
Váltóolaj
Bár egyes gyártók „élettartam-olajként” hivatkoznak az automata váltóban használt kenőanyagra, a gyakorlatban ez nem igazolódik. A váltóolaj fokozatosan veszíti el kenőképességét, hőállóságát és tisztító hatását, ami hosszú távon a váltó működési problémáihoz vezethet. A javasolt csereperiódus általában 60–100 ezer kilométer, de ez váltótípustól és üzemeltetési körülményektől is függ. Rendszeres olajcsere mellett a váltó élettartama és megbízhatósága jelentősen javítható.
Hűtőfolyadék
A hűtőrendszerben használt fagyálló és korrózióvédő adalékokat is tartalmazó hűtőfolyadék idővel elöregszik, és veszít védelmi képességeiből. Az elhasználódott hűtőközeg már nem biztosít megfelelő hőelvezetést, valamint nem nyújt megfelelő korrózióvédelmet a motor belső járataiban. A legtöbb gyártó 5 évente javasolja a teljes hűtőfolyadék cseréjét, különösen olyan járműveknél, amelyek gyakran közlekednek nagy terheléssel, vontatással vagy forgalmas városi környezetben.
