Előző cikkeinkben bemutattuk, hogy az első években, majd a 4–7 éves időszakban mely kisteherautó-alkatrészek szorulhatnak cserére a használat során. Most azt vizsgáljuk meg, mely főegységek bizonyulnak általában jóval tartósabbnak, és csak hosszabb idő elteltével – akár több százezer kilométer után – merülhet fel a cseréjük vagy felújításuk szükségessége.
A motor fő szerkezeti elemei (öntöttvas vagy alumínium motorblokkok, hengerfejek) rendszeres karbantartás mellett rendkívül hosszú élettartamúak. Megfelelő kenés, hűtés és időszakos karbantartás esetén 300–500 ezer kilométer futásteljesítményt is kibírnak, így tipikusan csak a jármű teljes élettartamának végén vagy extrém terhelés esetén válhat szükségessé a javításuk. A meghibásodás gyakran tömítetlenség (hengerfejtömítés) vagy kopás (hengerpersely, dugattyú) formájában jelentkezik, de ezek inkább a felújítás kategóriájába tartoznak, mintsem a teljes alkatrész cseréjébe. A fiat ducato alkatrészeknél az a vélemény, hogy a 2,3 és a 3,0 literes motorok a legmegbízhatóbbak hosszú távon.
A mechanikus váltók fogaskerekei és tengelyei jellemzően 400–600 ezer kilométerig is megbízhatóan működhetnek, ha a váltóolaj időszakosan cserélve van. Az automata váltók bonyolultabb szerkezetük miatt érzékenyebbek, de a fő ház és a nagyobb fogaskerekek itt is jellemzően tartós alkatrészek. A tényleges cserét inkább a kuplung, a szinkrongyűrűk, illetve a vezérlőegységek meghibásodása indokolja, nem pedig a fő hajtáselemek kopása.
A differenciálmű háza és fogaskerekei is erősen időtállóak. Normál karbantartással 400–500 ezer kilométer feletti élettartam is jellemző. Persze ez egy apróbetűs résszel jön, a kopó részek – csapágyak, szimeringek – cseréje gyakran már előbb szükségessé válik. Hasonlóan tartósak a kardántengelyek fő elemei is, a keresztcsuklók cseréje mellett. Minden ami mozog gyorsabban kopik. Ez csak egy fizikai tény.
A kisteherautók alváza a jármű élettartamának egyik legmeghatározóbb szerkezeti egysége. Maga az acél alváz korrózióvédelemmel akár több évtizeden át is épségben maradhat. A futómű fő tartóelemei – mint a hidak, lengőkarok – szintén hosszú távra tervezettek. A tényleges karbantartási igény itt inkább a csapágyak, szilentblokkok és gömbfejek cseréjében jelenik meg, nem magának a fő elemnek a pótlásában.
A kormányoszlop és a fogasléc alapvetően elég időtálló. Tipikusan 10–15 év után sem szorul teljes cserére, csak a kopó szilentek, perselyek, gömbfejek vagy szimeringek (melyek biztosítják a kenési rendszer tömítettségét és védik a főtengelyt a portól) igényelnek karbantartást. Meghibásodásuk általában fokozatos, ami előre jelezhető.
A kisteherautó fő szerkezeti egységei – motor, váltó, differenciálmű, alváz, kormánymű – nem tartoznak a rövid távon cserélendő alkatrészek közé. Élettartamuk jellemzően meghaladja a 8–15 évet, és a legtöbb esetben inkább felújítás vagy célzott javítás válik szükségessé. Ezzel szemben a korábbi cikkeinkben említett féktárcsák, akkumulátorok, gyújtógyertyák, hajtószíjak vagy folyadékok jóval gyakrabban, 4–7 évente igénylik a cserét.